A református tananyagfejlesztés eredményei és jövője
Még ilyet?! címmel szervezett illusztrációs kiállítást és programsorozatot az Ünnepi Könyvhét alkalmából a Református Tananyagfejlesztő Csoport az Evangélikus Országos Múzeumban az intézménnyel együttműködve. A kiállítás megnyitóját pénteken délután tartották, kerekasztal-beszélgetéssel összekötve. (Ulicza Tamás Otthonosság, lelkiség és kalandozás – Református tankönyvek képekben című írása a reformatus.hu oldalán.)
Fotó: Bazánth Ivola
A tankönyv nem múzeumi tárgy
A kiállítás megnyitásaként egy pódiumbeszélgetést is tartottak, amelynek résztvevőit és a megjelent érdeklődőket Harmati Béla, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője köszöntötte. A beszélgetésen részt vett Farkas Judit, a tananyagfejlesztő csoport vezetője, Kojanitz László, a digitális fejlesztések témavezetője, Gőz Józsefné és Tugyi Beáta a Ceglédi Református Általános Iskola tanárai, kipróbálók, Miklya Luzsányi Mónika író, teológus, Miklya Zsolt költő, pedagógus, hittanár, Szabó-Nyulász Melinda illusztrátor, Bruckner László, a Református Oktatási Szolgálat főigazgatója és Szontagh Pál, a Református Pedagógiai Intézet vezetője.
Fotó: Bazánth Ivola
A beszélgetés elején Bruckner László arra hívta fel a figyelmet, fontos, hogy az olvasás örömet is okozzon, mert úgy könnyebb tanulni. Szerinte a reformátusok számára a tananyagfejlesztés egyszerre társadalmi felelősség és egyfajta „igehirdetés”. Az egyházak küldetéséhez a minőség címke kell hogy, hozzátapadjon – mondta.
Fotó: Bazánth Ivola
Szontagh Pál szintén a magas, megalkuvást nem tűrő minőség fontosságát emelte ki, főleg, hiszen gyerekeknek készülnek ezek a munkák. „Ezeket a könyveket jó kézbe venni, jó rájuk vigyázni”. Arról is beszélt, hogy a református iskolákra gondolva sokan az „Abigélt képzelik el”, és néha a református oktatás hajlamos is kényelmesen elüldögélni a tradícióban, pedig ha van a református oktatásnak tradíciója, az a folyamatos megújulás. „A tradíció nem azt jelenti, hogy azt kell csinálni, amit 400 éve. Fel kell ismerni, hogy 400 éve azért volt jó, mert akkor világszínvonalú volt. Nem azt kell csinálni, hanem úgy.” Jó példának hozta fel az új kiadványokat, amelyekben a tegnapelőtt megírt versek már ma megjelenhetnek. A tankönyv szerinte nem múzeumi tárgy, korszerűnek kell lennie.
A teljes interjú a reformatus.hu oldalán olvasható.
A kiállításról, valamint a kiállítás tárgyát képző kötetekről a Duna TV Lét-ige című magazinja külön riportot készített.