Református iskolák innovatív utakon

2020 őszétől hat magyarországi református iskolában 3D nyomtatókkal és más digitális megmunkálóeszközökkel felszerelt digitális közösségi alkotóműhely jött létre. A fejlesztésben részt vevő pedagógusok alkotópedagógiai továbbképzésen vettek részt és tananyagokat kaptak. A program középtávú célja volt, hogy a résztvevők megismerjék a Maker’s Red Box tananyagfejlesztő csapatának módszertanát, majd a Református Tananyagfejlesztő Csoport koordinálásával saját alkotópedagógiai tananyagokat fejlesszenek.

Alkotópedagógiai foglalkozás a Maker’s Red Box-szal

2020 őszén stratégiai együttműködésbe fogott a Magyarországi Református Egyház keretei között működő Református Tananyagfejlesztő Csoport és az alkotópedagógia hazai úttörője, a Maker’s Red Box tananyagokat fejlesztő Makerspace Kft. A tanév során 6 református köznevelési intézményben jött létre digitális közösségi alkotóműhely, az intézmények pedagógusai pedig ezek működtetéséhez szükséges pedagógiai és technikai támogatáshoz jutottak. A középtávú cél közös alkotópedagógiai tananyagok fejlesztése és a módszertan széleskörű meghonosítása volt a református intézményhálózatban.

Dr. Pompor Zoltán az InfoRádiónak rövid telefonos interjúban is bemutatta a Makerspace Kft-vel való együttműködésben megvalósuló programunk főbb elemeit. A hanganyagot a lenti gombra kattintva tudja meghallgatni.

Valódi problémákra keresik a megoldást

Miközben a járványhelyzet miatt megnőtt a digitális oktatás jelentősége, továbbra is fontos maradt, hogy a diákok megértsék az őket körülvevő világ teljességét, komplexitását, a fizikai eszközök működését, modellezni tudják azokat, és akár önálló prototípusokat tudjanak készíteni, megismerve az innováció, a kreatív alkotási folyamat sajátosságait. A technikatermek sok évtizedes eszközparkjában egyre több 3D nyomtató, lézervágó és egyéb digitális megmunkáló eszköz jelenik meg, a micro:bit és egyéb elérhető árú mikroelektronikai eszközök segítségével pedig könnyen életre kelthetőek a megalkotott tárgyak.

Az alkotópedagógia ennek kereteit fogja össze, a történetmesélésen keresztül megragadva a diákok érdeklődését, a csoportos feladatoknak és szerepjátékoknak köszönhetően bevonva a munkába az összes tanulót, nem csak a természettudományos érdeklődésűeket. Dr. Pompor Zoltán, a Református Tananyagfejlesztő Csoport szakmai vezetője kiemelte: “A fizikai tárgyak létrehozása, a világ valódi problémáinak szimulálása folyamatosan fenntartja a diákok motivációját. Az ilyen oktatási helyzetek óhatatlanul felgyorsítják a komplex szemléletű pedagógia térnyerését, a tanári szerepek átalakulását, a mentori tevékenység felerősödését, amely alapvető szempont az új tananyagaink fejlesztésekor.

A munkaerőpiac egyre növekvő nyomást gyakorol az oktatási rendszerekre annak érdekében, hogy korszerű technológiai ismeretekkel és megfelelő együttműködési készséggel rendelkező pályakezdők kerüljenek ki az iskolákból. Az alkotópedagógia közel hozza egymáshoz a munka és az oktatás világát, betekintést enged a diákok számára az alapvető munkakultúrába, a projekt jellegű működésbe, az innovációs folyamatokba és a vállalkozói létbe.

A pedagógusképzéstől a tananyagfejlesztésig

Az együttműködés első évében hat intézményben teremtjük meg a digitális alkotás műszaki feltételeit, képezzük ki a pedagógusokat, és segítjük őket a módszertan meghonosításában” – mondta el Major Gábor, a Makerspace Kft. ügyvezető igazgatója. A részt vevő iskolák további református intézményekkel ismertették meg a pedagógiai programot. Induláskor a pedagógusok a Maker’s Red Box sztorikra épülő tananyagait oktatták tanórán kívüli keretek (szakkör, tábor) között, de a program célja, hogy a tapasztalatot szerzett pedagógusok később saját, református témákhoz kapcsolódó tananyagokat is fejlesszenek.

A Makerspace Kft. 2015 óta szervez alkotópedagógiai foglalkozásokat, 2019-ben készültek el az első, saját fejlesztésű tananyagaik. Akkreditált alkotópedagógiai tanárképzésüket már több mint 250 pedagógus végezte el, közreműködésükkel közel 60 digitális közösségi alkotóműhely jött létre az országban.

A programban részt vevő intézmények:

  • Bocskai István Református Oktatási Központ Általános Iskola, Halásztelek
  • KRK Szilády Áron Gimnázium és Kollégium, Kiskunhalas
  • Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon, Miskolc
  • Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona, Pápa
  • Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Álltalános Iskolája, Nagyharsány
  • Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium, Budapest

Tapasztalatok

Összességében elmondható, hogy a kísérlet sikeres volt, hiszen a fenti szempontrendszer mellett a tanárok óriási motivációt kaptak a tananyagok átadása során. Saját elmondásuk szerint is hihetetlen volt látni, hogy az addig megismert gyerekek, mennyire más arcukat, tulajdonságaikat, kompetenciáikat tudták megmutatni.

A megkérdezett tanárok nagy többsége egyetértett abban, hogy bár voltak kétségeik, hogy a gyerekek miként fognak tudni aktívan részt venni a foglalkozásokon – hiszen sokszor tapasztalják, hogy a motiváció megteremtése és fenntartása az egyik legnehezebb feladat a mindennapi pedagógusi munkában – de ezek a félelmek nagyon hamar eloszlottak.

Sőt nagyon inspiráló volt számukra, hogy nem volt szükség külső motivációra, a gyerekek a kihívásokban bővelkedő feladatok és a műhelykörnyezeti élmények során olyan belső indíttatást szereztek, amely sokszor a foglalkozásokon kívül is fennmaradt, hiszen jó pár tanuló szabadidejében is foglalkozott a projektjével, és egyéb tervezési feladatokkal.

Egyetértés volt abban is, hogy bár a feladat, az új technológiák megismertetése nem tűnt könnyűnek, mégis mindenkinek sikerült elérni, hogy a tananyagokban lévő tárgyalkotási feladatokhoz szükséges ismereteket a gyerekeknek átadják.

Hasonlóan közös tapasztalat volt mindenki számára, hogy a kezdeti kételyeik ellenére a gyerekek valóban könnyebben sajátították el ezen ismereteket, mint az oktatók gondolták volna.

Óriási visszaigazolás volt számukra az is, hogy a gyerekek kreativitása valóban szárnyalt ebben a környezetben, ezeknek a tananyagoknak köszönhetően, és az is általánosan elmondható, hogy a pilotban résztvevő csapatok mindegyike, a foglalkozások során szerzett lelkesedés, motiváció miatt további feladatokkal egészítette ki a kerettörténetet. Sőt, volt aki már tovább is gondolta, és elkezdődtek az első ötletelések.

Így kerülhetett sor, először a történelemben, marsi roverek focimeccsére Miskolcon, vagy így jöhetett létre a jövő városának első zenei fesztiválja Nagyharsányban, különleges és megfelelően programozott fényeffektusok kíséretében.

Az is egy fontos felismerés volt az oktatók számára, hogy a műhelyekben folyó munka, a tananyagok feladatai nem egy adott tantárgyhoz (informatika, technika, stb.) kapcsolódnak, hanem tantárgyakon átívelő, komplex tudást adnak.

Ugyanakkor az is bebizonyosodott számukra, hogy a foglalkozásokon a gyerekek a tananyagba tudatosan beépített valós problémák megoldására igyekeztek működő megoldásokat hozni.

Ezen két fenti tapasztalat nagyon fontos volt abból a szempontból, hogy ezekkel igazolni tudták, hogy az alkotópedagógiai foglalkozások milyen széles körű kompetenciafejlesztésre alkalmasak. Többen kiemelték, hogy az érzelmi kompetencia fejlesztése kiemelkedően nagy hangsúlyt kapott, és ennek fejlesztése nagy kihívást jelent az iskolai környezetben.

Ugyanakkor észrevehetően megugrott a kezdeményezőkészségre való hajlam, és láthatóan mindenkiben fejlődött a vállalkozói kompetencia. A feladatok, problémák megoldásába minden szereplő bevonódott, még az introvertáltabbak is, vagy akik az első alkalmak során kicsit idegenül érezték magukat a műhelykörnyezetben.
A projektben részt vevő oktatók izgalmasnak találták, hogy saját szerepük is megváltozott. Az már a felkészülési stádiumban is világossá vált számukra, hogy az alkotópedagógia, a digitális technológiákkal felszerelt műhelykörnyezet másfajta pedagógusi szerepet kíván meg.

Nem elsősorban a megszokott, hagyományos tanári szerepnek az, amelyet a jövő oktatása megkíván, és ezt a résztvevő oktatók hamar felismerték. Maguk is megfogalmazták, hogy először kihívást okozott, ennek a megváltozott szerepnek az elfogadása, de amint elkezdődött a műhelymunka, és a gyerekek belehelyezkedtek a kerettörténetbe, ami megteremtette a belső motivációjukat, az oktatóra egészen másfajta feladatkör hárult. Onnantól el kellett fogadniuk, hogy a gyerekek kreativitásának minél eredményesebb előtérbe helyezése, az alkotások minél sikeresebb megvalósításának célja inkább mentori feladatokat ró rájuk. Megértették, hogy a szuperhősök megteremtése, a jövő városának megalkotása nem az ő feladatuk, hiszen a foglalkozások középpontjában nem a tanárok szuperhősei, nem a tanárok jövő városa áll, hanem a gyerekeké.

A célokról, a közös munkáról, valamint a tapasztalatokról és az élményekről készült videó

Projektzárás

A projekt zárásaként a résztvevők egy webinárium során megosztották a diák foglalkozások során szerzett tapasztalataikat, és bemutatták az általuk tervezett leendő foglalkozások kiinduló vázlatát. A találkozó végén közösen gondolkodtak arról, hogy milyen módon, milyen kereteken belül folyhatna tovább a közös munka. Valamennyi résztvevő egyetértett, hogy a projekt sikeres volt, és az együttműködésnek folytatódnia kell.

A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy több pedagógus jelezte, hogy az általuk papírra vetett tervet a tananyagfejlesztési projekttől függetlenül mindenképpen megvalósítják, és a módszertant is szeretnék megismertetni közvetlen és közvetett kollégáikkal. Így a projekt azon célkitűzése is maximálisan teljesült, hogy az elért eredmények skálázhatóak legyenek, és az egyes iskolák disszeminációs centrumként vegyenek részt a projektben.