„A Czermanik-korszak Magyarország 1957 és 1989 közötti időszaka…”: izgalmas kísérlet lehetne hasonló módon kezdeni egy tanórát, várva az első szemfüles diák megjegyzésére, miszerint a tankönyvben a Kádár-korszak a soron következő tananyag. Igaza is lenne a diáknak, meg nem is és máris egy remek lehetőség nyílik arra, hogy a korszak kettőségére felhívjuk a figyelmet. Hogy lehet az élet vidám egy barakkban? Mitől barakk a korabeli Magyarország és miért nevezhetjük vidámnak vagy a legvidámabbnak és mihez képest? A magyar történelem egyik legmegosztóbb időszakához érkeztünk, amely a mai napig táborokra osztja a közvéleményt. Egy korszakhoz, amely mítoszokra épül, tabukkal van megtűzdelve és némi humorral fűszerezve, a mai diákság számára is egy igazi ínyencfalat lehet. A társadalmi emlékek sokfélék, igyekezzünk ezt a sokszínűséget kihasználva a diákok kritikai gondolkozását fejleszteni, rávilágítani a megírt és megélt történelem közötti különbségekre, kiaknázni az oral history adta lehetőségeket. A mindennapi élet ismertetése, elmélyülés a mikro-történelemben közelebb hozza a témát a diáksághoz, élményszerűvé teszi az oktatást. A korabeli karikatúrák, anekdoták és kabarék, ha nem is értelmezhetőek a mai diákság számára minden szinten, alkalmasak arra, hogy egy autentikus képet adjanak a rendszerről. Bár a Kádár-korszakhoz érve már az érettségi küszöbén állunk, használjuk ki a korszak adta lehetőségeket, nézzünk archív felvételeket, készítsünk interjúkat, hagyjuk, hogy a diákok megízleljék az élő történelmet. Melyik diák ne evett volna már Túró Rudit vagy utazott volna az M1-es autópályán? De vajon tudják, hogy ezek mind a Kádár-korszakra vezethetőek vissza? Vagy, hogy lehet az, hogy egy átlag dolgozó havi ezer forintot keresett, de ezerkétszázat költött el? A tananyag végére biztos minden diák tudni fogja rá a választ!

http://kerettanterv.ofi.hu/03_melleklet_9-12/index_4_gimn.html

számítógép, projektor

MSZMP, pártállam, gulyáskommunizmus, új gazdasági mechanizmus, három T, háztáji gazdaság, KGST, KISZ, GYES, Mindszenty József, maszekolás, rendszerváltás