Gamifikáció az irodalomórán – motiváljuk így a tanulást!

Ismerjék meg a Mecénátus módszert!

Nincs kötelező házi feladat, a gyerekek mégis önálló munkát végeznek, az iskolán kívül is a tananyaggal foglalkoznak, és a memoriterek felmondására várólisták alakulnak ki. Bödecs Pál Márton magyartanár játékszerű alapokra helyezte az értékelést, ezzel nagyobb szabadságot és felelősséget, ugyanakkor több motivációt és sikerélményt adott diákjaiknak. Most bármelyik magyar szakos pedagógus megismerheti és elsajátíthatja ezt a módszert egy 30 órás, akkreditált továbbképzés keretében. Nézzük, pontosan miről is van szó!

Pontok, kártyák, díjak, mérföldkövek és eredményjelző tábla – ezekről legtöbben egy társasjátékestre asszociálunk, pedig lehetnek az irodalomtanítás eszközei is, mint a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium fiatal tanárának kezében, aki játék közben szerzett felismeréseit hivatásában kamatoztatja.

A tanulás nem játék, de lehet játékos

A módszerével OTDK különdíjat nyert tanár nem keveri a tanórán a játékot és a tanulást, mert ahogy rávilágít: e két tevékenységet eltérő céllal és szabályok szerint végezzük. Mint mondja, a legtöbb iskolai játékban a játékélmény rovására megy a tanító célzat, egyes játékelemeket viszont nagyon könnyű átemelni a pedagógiai munkába.

Ehelyett játékokban használt elemeket emelt bele az értékelési rendszerébe, vagyis gamifikálta azt, hogy felkeltse és fenntartsa a fiatalok motivációját. 4–7 hetes tanulási tömbökre, sprintekre osztotta a tananyagot, ezek végén két jegyet kap mindenki: egyet az írásbeli dolgozatra, a másikat pedig a tananyaghoz kapcsolódó szorgalmi feladatokkal (memoriterekkel, olvasmányokkal, beadandókkal) gyűjtött pontokra.

Mindenkit más motivál

A pontrendszer előnye, hogy rugalmas, és nem minősít, csak visszajelez. A diákoknak egyszerre szabadságot és felelősséget is ad: rajtuk múlik, mennyi pontot szereznek, azt is megválaszthatják, milyen feladatokkal. Így megismerhetik erősségeiket és gyengeségeiket, lehet sikerélményük.

A havonta több mint tizenöt meghirdetett feladat közül, amelyek összesen akár az ötszáz pontot is elérhetik, a tanulóknak mindössze ötvenet kell elérniük, hogy ne kapjanak a sprint végén egyest, és százat, hogy ötöst kapjanak. A sprint alatt legtöbb pontot gyűjtők címeket és díjakat szereznek, melyekért jutalom jár, például újabb ötös, vagy egy szülőknek küldött dicsérő levél.

Ez az értékelési rendszer sok terhet levesz a tanár válláról, például nem neki kell állandóan számonkérni, hogy a tanulók megcsinálták-e a feladatokat. A legtöbb pontot gyűjtött diákok pedig a tanár segítői lesznek a következő sprint idején, ami sokakat szintén motivál.

Ki lesz a legbefolyásosabb mecénás?

A gamifikáción alapuló pedagógiai módszerek egyik hátrányát, a hosszú távon csökkenő lelkesedést kiküszöbölendő Bödecs Pál egy, a magyar irodalomhoz illeszkedő játékot alkotott: a diákok mecénások bőrébe bújnak, és irodalmi alakokat gyűjtenek maguk köré. Egy-egy szorgalmi feladatért vagy sprintvégi díjért szerzők és szereplőik kártyáit kapják, a jegyre váltott pontjaikból pedig szintén vásárolhatnak kártyákat.

A különös gyűjtőszenvedélynek prózai oka van: tanáruk egy valódi, irodalmi témájú társasjátékot készített, melyet a tanulás közben szerzett kártyákkal játszhatnak a diákok. Az exkluzív Mecénátus kártyajáték nagyon népszerű a szünetekben, lyukasórákon és otthon is.

Az alkotó azt mondja: az értékelési rendszer gamifikálása és a kártyákkal való játék nem helyettesíti a tanítást, de motivál a tanulásra. A játékmesteri és pedagógusi szerepkör pedig nagyon közel áll egymáshoz: mindkettő ismerteti a feladatokat és betartatja a szabályokat, ezért a legtöbb tanár komfortosan érezheti magát közben.

A Mecénátus módszerről további információkat talál Bödecs Pál honlapján.